A jó gazda, ha vonyít az állat, enni ad neki. Így tettem én is. Nem bírtam már tovább elviselni porzó májam állandó ordítását, felkerekedtem és elindultam kocsmázni. Jókedvűen italoztam cimboráimmal „Cinike” kocsmájában. Kedvünket nem szegte a záróra sem, továbbálltunk, újabb söntéspultot keresni. Egy nonsztop sörözőben kötöttünk ki, ahol folytattuk májunk etetését. Legurult egy pár jégermájszter, vörösboros kóla kíséretében. Mikor már kellően zsongott az agyam, kiültem a kerthelyiségbe és onnan figyeltem az emberkék dorbézolását. Éjfél is elmúlott már, ropták a táncot, énekeltek. A zenegép hangszórójából ismerős dallam ütötte meg a fülemet, valaki a Tankcsapdától a „Lopok neked egy könyvet” című számot kérte. Az innuminált állapotban lévő tízenéves diszkósok, kik azon versenyeztek, kinek hány kiló zselé fér a fejére, együtt ordították Lukáccsal a „Véredben fürödnék, én átvágnám a torkod”  csak úgy harsogott, mint a vásári trombita. Ekkor hirtelen az édes bor is keserűvé vált a számban és fanyar ízét még most is érzem… szépen hazaballagtam…